2007. július 27. 11:46 - nocsaknoncsaku

Túl szép

Erről a dalról jut egyre több minden eszembe. Nem rég hallottam először, de azóta az őrültje vagyok, hallom a fülemben a dallamot és néha még rá is kezdek. Egyelőre nem találtam meg letöltésben, de majd rávetem magam. Szerintem a vonatozók nem bánják, hogy még nincs meg és nem álltam neki énekelni.

Tegnap éjszaka összefolyt két ellentétes érzés. Nagyon sok minden motoszkált a fejemben, kavarogtak a gondolataim. Lehet, hogy a piától, lehet, hogy mástól. Lehet, hogy a Hannibal hagyott bennem nyomokat. Szerintem minden hatás egyszerre hatott. Egy jó levelezőpartnerem gondolatai is eszembe jutottak és az egész napos fura érzésem a magamon való változtatásom miatt...

Annyira boldog voltam, hogy átcsapott fájdalomba. Ez nem rossz. Sőt, igazából én ezt jónak tekintem. Egyszerűen nem igazán tudtam kezelni, vagy hova tenni. Valahogy fájt valami a lelkemben. És azon is elgondolkodtam később, hogy nem gondolok-e valami olyasmit rejtetten, mint a levelzőpartnerem. Minden összefolyik most egy kicsit. Tiszta happy vagyok, szeretném újra és újra átélni azt, ami kihozza belőlem ezeket a kavarcs érzéseket... Na jó, mindegy. Ezt még magamban el kell helyezni.

Játék ez, és lassan összedől
Nem kaptam még ennyit senkitől
Bennem csak így lettél emlék
Vigyázok
Ne törjem szét

És igazából össze is dőlt idővel. S több lett azóta, mit kaptam, csak másvalakitől.
Igen, újra eszembe jutott ő. De most már erről az oldalról, ahol Ő van. Kerestem egy magyarázatot, hogy mit szerettem benne, hisz annyira külömbözik Tőle. Annyira külömböznek tőlem. =D Azon is jártattam az agyam, hogy vele miket éltem meg, na meg hogyan. És kiakasztó, de sok minden nem jutott eszembe. =S Vajon ez a sorsa minden lezártnak, elfelejtem? Miért nem jutnak eszembe olyanok, amiknek akkor úgy örültem, mint még semminek? Monjuk azért, mert már nincs ő? Vagy mert összetört az álom, ami köré társult és ezzel az emlékek is elvesztek az álomszilánkokban?

Nem akartad és becsaptál
Mindenem te voltál
Mintha valamit éreznék
Téged nézlek épp
Hát végre boldognak tűnsz

Meríts az életből
Megkaphatsz bármit bárkitől
Elég, ha él egy szép emlék
Vigyázzunk
Ne törjük szét

Ezernyi kép villan át a szemem előtt, de képtelen vagyok megfogalmazni a gondolataim. Marad önmagáért beszélő szöveg.

Mondd, mit érzel?
Túl szép
Minden éjjel
Túl szép
Tiszta szívvel
Túl szép

Címkék: Elbeszélés
2 komment
2007. július 24. 01:22 - nocsaknoncsaku

Barátosném mesél

Júj! Nem rég állati jó sztorit mesélt az egyik barátosném. Majdnem elsírtam magam a röhögéstől. Remélem, nektek is jó szórakozást kínál. =D

Bemelegítésnek ez mondható:
ő: nekem jött valami, ami leesett és koppant... gondolom, bogár
én röhögtem
ő: nyitott ablakon bármi beeshet
én: az tuti
ő: azaz nyitott ablaknál bármi megeshet
én: lehet, hogy szerelmeslevél volt kicsi kővel
ő: icipici kaviccsal? Jó, hogy nem féltéglára írta!!! Most törött lenne a lábam
és én itt kezdtem el égtelenül röhögni az éjszaka közepén XD

Aztán jött a főatrakció. =D Ezen nagyon dőltem a nevetéstől:
ő: ha már ilyen jókedved van, mindjárt elmesélem, mit művelt velem a vőfély az esküvőn. Kaja előtt hívott táncolni (mert ugye ismerős, és anya rábízott), de akkor még nem volt hangulatom, megígértem hogy később. Később meg vagy messze volt, vagy nem voltam fönt. És amíg a menyasszony öltözött, ugye kellett valami. Akkor mondta, hogy ő a muzulmán főpap, és hogy kiválaszt három önkéntest... én voltam a 3.
elkezdtem nagyon vigyorogni
ő: Aszongya, leterítem ezt az imaszőnyeget, és itt álljanak szépen libasorba. A libasor nem azt jelenti, hogy gágogni kell, hanem hogy így szépen egymás mögött.
elkapott a nevetés
ő mesél tovább: Fogják meg az előttük levő vállát, álljanak szépen nagy terpeszben mint otthon, és menjenek át a szőnyeg fölött, hogy ne érjenek hozzá, mert akkor nagy büntetés lesz a vége (közbe kötötte be a szemünket, nekem már remegett keze-lába, jön oda hozzám): Ha ezt anyád megtudja... én: Pedig meg fogja. ő: Biztos? én: Biztos.
én nagyon nevetek és kiemelem a két fontos szót: mint otthon - és szakadok tovább
ő: na, aztán el is indultunk, tipegtünk szépen terpeszbe-szoknyába... Aztán amikor átértünk a fantasztikus imaszőnyegen, levehettük a köndőt, és mit láttunk? A muzulmán főpap ott fekszik a szőnyegen.
én röhögök, de úgy rendesen: neee
ő: deeee
itt figyelmeztettem, hogy ez annyira jó, hogy beblogolom
ő beleegyezett, majd: de várjál! Ezután jött a másik nagy poén: föláll: Elmeséljem, mit láttam? Na jó: A serwoodi erdő (ne hari, nem tom pontosan, hogy írjam): Ehhez képest kopasz puszta [röhögéstől nem emlékszek] Barlangászni is voltam [szintén nem emlékszem a röhögéstől, meg nem is lehet jegyezni annyi hülyeséget]
elkezdtem majdnem sírni a röhögéstől, kishíján leestem a székről és nem mertem inni se sokáig, mert féltem, hogy megfulladok XD jah, meg attól, hogy felébresztem anyámékat XD
ő: szal az est hátralévő részében azt mondogattam, hogy megfojtom megojtom megfojtom, elővettem legszúrósabb pillantásomat, ő meg ilyesmi fejeket vágot hozzá: :-O (ingatta a fejét) aztán meg nevettünk, és amikor lementünk barátnőmmel sétálni, az ajtó mellől a sötétből valaki megkérdezte: Hol a bugyi?
ezt volt az a pillanat, amikor kicsordult a könnyem, nem bírtam lenyugodni, csak fetrengtem a széken és még az ihlet is elkapott XD

A beszélgetés persze még folytatódott, lerántotta a leplet eme viccről, hogy hogyan került oda a muzulmán pap, meg ilyesmi, de azt már nem mesélem el. Elég ennyi. =D

Most jó éjt! Megyek én is aludni. Illetve még nem! Ha van még, akkor megdézsmálom a kukoricánkat. Ha nincs... =S Akkor majd kitalálok valamit. 

Címkék: idézet
Szólj hozzá!
2007. július 24. 00:52 - nocsaknoncsaku

K.O. vagyok

Itt röpköd egy (vagy több) nyavalyás szúnyog körülöttem, végre feljött msn-re a Szerelmem. Persze elsőre lekéstem, akkor több dologban is megdöbbentett, s mikor utólag láttam csak a fentlétét, nagyon káromkodtam. Szerintem használhatatlan voltam a fáradtságtól, de ami még nagyobb baj, hogy hajszál híja volt, hogy infantilisként viselkedjek és faképnél hagyjam. =S Pedig csak elmesélte az eddig történteket és a jövőbeli terveit. =S

Az a típus vagyok, aki nem bírja hosszú ideig egyedül. Ha tudja, hogy van mellette valaki, akkor annak minden módon mellette is kell lennie, különben bekattan. Jelenleg itt, illetve ehhez közel érzem magam. =S És az nem jó, mert ha én bekattanok, abból semmi jó nem származik.

"I want to give you a tight hug, which breaks you." - Ez van nálam kiírva. Így is érzem.
"Adni akarok egy ölelést, amely összeroppant." - by Junai Strip (Yagami-kun) 

Címkék: Elbeszélés
Szólj hozzá!
2007. július 23. 03:17 - nocsaknoncsaku

Megimádtam!

Hosszú szenvedés után végre megvan, amiről áhítoztam már négy napja. XD És annyira jó, hogy fan lettem és most alig lehet kiszakítani a gép elől. XD Most szálltam ki. Azért nem durva, csak nagyon pöttyet. XD

Na jó éjt! 

Címkék: Elbeszélés
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása