Naphosszat gondolkodom ismét azokon, amit az őrzőm mondott. Névtelennel kapcsolatban kevesebb a kétely, valahogy én is érzékelem, hogy sántít valami a srác viselkedésében. Sőt... ha jobban elgondolom, úgy fest, csak én voltam eddig fogékony a jeleire, s senki mással nem van úgy, mint velem. Ma direkt másik busszal mentem, hogy ne találkozzak vele, de a suli közelében összefutottunk. Már búcsúzni akart a sráctól, akivel addig dumált és velem jár egy iskolába, de mikor megjelentem, rögtön velünk tartott. Aztán a fiú elköszönt, s jött Oroszlán. Nem nagyon mert kettesben hagyni, mondtam neki, amit az őrzőm mondott nekem Névtelenről. Hát... az a pár perc is kettesben olyan volt, hogy júj. Nem vagyok biztos benne, hogy jól éreztem-e, amit éreztem, de olyasmi járt bennem, hogy azt akarja, hogy adjak egy jelet, ami miatt közelebb kerülhet hozzám, megcsókolhat. Hát nem, ebből nem eszik. Elköszöntem inkább tőle.
Viszont Shiroval kapcsolatban valahogy képtelen vagyok elhinni, amit mondott. Nem megy... Sok-sok dolog van, ami nem erre enged következtetni. Tény van, de hogy úgy volna, ahogy az őrzőm mondta... Ennyire naiv volnék? Vagy csak ennyire meg akarom őrzini a szép emlékeket és ellent akarok mondani anyu jóslatának? Az őrzőmnek hiszek jobban, bárki bármit mond, de ezzel még csatázom, s nem is szeretném letenni a fegyvert. Nem létezik, hogy úgy legyen.
A szalagavatómra pedig kell találnom valakit párnak. Muszáj. Életem nagy álma ott a legjobbat hozni, a legszebbet mutatni magamból. Nem hagyhatom veszni. Ha más nincs, maximum megkérem az egyik osztálytársam. De egyelőre itt még nem tartok. Még nem adtam fel, hogy találok a barátok közt olyat, aki el tudja vállalni.
Várom a hétvégét. Nagyon. Kíváncsi vagyok, mi lesz és hogy. =D Őrzőm tanácsait igyekszem megfogadni. Remélem, nem készíti ki nagyon szegény Mesemondót. XD Bár az én fejem is fáj, szóval ebben annyira azért nem vagyok biztos. XD De legalább a fogam nem zúgolódott.