2007. szeptember 12. 16:03 - nocsaknoncsaku

Nem fér a fejembe

Naphosszat gondolkodom ismét azokon, amit az őrzőm mondott. Névtelennel kapcsolatban kevesebb a kétely, valahogy én is érzékelem, hogy sántít valami a srác viselkedésében. Sőt... ha jobban elgondolom, úgy fest, csak én voltam eddig fogékony a jeleire, s senki mással nem van úgy, mint velem. Ma direkt másik busszal mentem, hogy ne találkozzak vele, de a suli közelében összefutottunk. Már búcsúzni akart a sráctól, akivel addig dumált és velem jár egy iskolába, de mikor megjelentem, rögtön velünk tartott. Aztán a fiú elköszönt, s jött Oroszlán. Nem nagyon mert kettesben hagyni, mondtam neki, amit az őrzőm mondott nekem Névtelenről. Hát... az a pár perc is kettesben olyan volt, hogy júj. Nem vagyok biztos benne, hogy jól éreztem-e, amit éreztem, de olyasmi járt bennem, hogy azt akarja, hogy adjak egy jelet, ami miatt közelebb kerülhet hozzám, megcsókolhat. Hát nem, ebből nem eszik. Elköszöntem inkább tőle.

Viszont Shiroval kapcsolatban valahogy képtelen vagyok elhinni, amit mondott. Nem megy... Sok-sok dolog van, ami nem erre enged következtetni. Tény van, de hogy úgy volna, ahogy az őrzőm mondta... Ennyire naiv volnék? Vagy csak ennyire meg akarom őrzini a szép emlékeket és ellent akarok mondani anyu jóslatának? Az őrzőmnek hiszek jobban, bárki bármit mond, de ezzel még csatázom, s nem is szeretném letenni a fegyvert. Nem létezik, hogy úgy legyen.

A szalagavatómra pedig kell találnom valakit párnak. Muszáj. Életem nagy álma ott a legjobbat hozni, a legszebbet mutatni magamból. Nem hagyhatom veszni. Ha más nincs, maximum megkérem az egyik osztálytársam. De egyelőre itt még nem tartok. Még nem adtam fel, hogy találok a barátok közt olyat, aki el tudja vállalni.

Várom a hétvégét. Nagyon. Kíváncsi vagyok, mi lesz és hogy. =D Őrzőm tanácsait igyekszem megfogadni. Remélem, nem készíti ki nagyon szegény Mesemondót. XD Bár az én fejem is fáj, szóval ebben annyira azért nem vagyok biztos. XD De legalább a fogam nem zúgolódott. 

Címkék: Elbeszélés
2 komment
2007. szeptember 11. 22:40 - nocsaknoncsaku

Őrzőm

A mai nap gondolkodással telt. Hajnali kettőig beszélgettem a neten, sok-sok olyan dolgot tudtam meg, ami nagyon fontos. Sok minden megvilágosodott, még többről végre eltűnt a homály. Jó érzés most így lenni. Vannak fájó dolgok, legfőképp Shiroé, de szinte óráról órára távolibbnak érzem. Remélem, ez tartós állapot lesz és sikerül túllépnem teljesen rajta. Névtelen is kezd gyanús lenni nekem. Fel lett hívva rá a figyelmem, hogy milyen valójában, s ahogy végiggondoltam, igaz lehet. Szép lassan igyekszem eltávolítani. Nem megyek holnap se egy busszal vele. Túlságosan fogékony a jeleimre és könnyen kibillenthet valamiből, amiben jól érzem magam. Az a kérdés, amit feltett... lestem rajta, hogy mi van. És akkor úgy szilárdan bennem volt, hogy menti magát, mert alaposan benézte. Nem hagyom neki, hogy prédának vegyen. Sosem voltam az, de most már tartozom valakihez, akihez érdemes is. Ebben bizonyosan Shiro vágya teljesül, találtam valakit, aki elfeledteti őt velem. =D

Ma amúgy bátyám vitt be a suliba. Cirka három óra alvás után kicsit nagyon éberkómás voltam, de szerencsére hozott nekem egy üveg kólát, ami úgy leledzett, mint autónak az üzemanyag. Elképzeltem, ahogy leállok a kólaszlopálás abbahagyása után. Bátyóval egy órát dumáltunk kb. Szegényre ráfért, sőt... rám is. Elkezdett kinyílni az a lelki ajtóm, ami bennem rekeszti a sok negatív érzelmet és energiát, de mivel ő most elég instabil és inkább jó dolgokra volt szüksége, visszacsuktam. Inkább majd Mesemondónak adom, hátha tényleg átalakítható jóvá. =D Plusz... ez előre lépés. ^^ Menő volt autóval iskolába menni. Elmentünk a busz mellett, amivel a csajok utaztak. Mekkorát lesett Mosolymanó. =D Az nagyon tetszett.

Suliban pörögtem. =D Néha elnyomott az álom pár percre, az gáz volt, de egyébként virgoncul elvoltam. =D Nyelven produkáltam magam, meg ilyen apróságok. =D Gazdaságin mosolyogva bambultam, nem is nagyon figyeltem, meg véletlen bealudtam. XD Oroszlánnak sok mindent elmondtam a megtudtakból. Jó volt vele megbeszélni pár dolgot. A kérdései is előre léptettek. Csak aztán úgy éreztem egy idő után, hogy folyton csak egy témán lovagolok. XD

Volt nálunk a varrónő. Az a káosz a csajok közt... uh... Húzós lesz a folytatás is. XD Annyira különbözőek vagyunk, hogy ha egységesen kell választanunk, veszekedés lesz. Páran más most azt mondják, hogy nekik mindegy, tojnak rá. Kíváncsi leszek, mi lesz ebből még. Miután szélnek engedtek minket, Oroszlánnal elmentünk a városban bóklászni ajándékért Sárkánynak. =D Kis idő múltán sikerült is találni neki. De megfájdult a fogam. =S Úgyhogy itthon irány a fogdoki. Találkoztunk egy hibbant csókával. XD Annyira vicces volt. =D Tipikus nagydumás. Kicsit kiröhögtük. Amúgy nem tudom, mi van a fogammal. Valószínűleg beindult a bölcsifogam és nyomja a másik kettőt. Majd megyek röntgenre és kiderül. Addig meg... =S

Elkezdtem eltávolítani magam körülről Shiro emlékeit. A mappája a többi közé került, a félhold fej a szekrénybe minden jeggyel együtt... a karmos lánc is le, s fel a nem rég kapott. =D Az őrzőm szerint meg kéne semmisítenem a Shirora emlékeztető dolgokat. Ikertesóm amúgy is felgyújtotta bennem ezt a lángot, lehetséges, hogy hallgatok rájuk. =D Viszont Andris dvd-it majd inkább postázom neki, vagy valami. Még a Penge II-t meg kell néznem. XD

Címkék: Elbeszélés
Szólj hozzá!
2007. szeptember 10. 20:15 - nocsaknoncsaku

Végre egy jó nap

A mai nap igazán jónak mondható a többihez képest az utóbbi időben. =D Kicsit szerepeltem egyik szakmai órán, bár csak fel-felrémlenek dolgok, de majd rá kéne tanulni. Még mindig nincs és nem is lesz végleges órarend. De nem bánom. Eddig elég jókat írtak és legalább nem ununk rá egyhamar. XD Egész nap a barátaim profilján ügyködtem Mesemondónak, hogy képben legyen végre a lelki családommal. =D Egész jó munkát végeztem, mert már majdnem mindenki fel sorolva. =D

Ma reggel Névtelen megint full érdekes volt. Csak miatta mentem a korai busszal, de pechemre társasága volt. Felajánlotta, hogy üljek az ölébe, s mikor visszavágtam, hogy ne ajánlgassa, mert megteszem és elszunyálgatok rajta, meggondolta magát. XD Olyan fáradt voltam így négy óra alvás után, hogy egy kis idő múlva leültem a lépcsőre és elaludtam. XD Arra ébredtem, hogy dőlök előre, majd gyorsan kinyújtottam magam elé a kezem és a bepárásodott üvegen két tenyérnyomom maradt. Azon annyit röhögtem. XD Aztán én léptem le elsőnek a buszról. Mikor mellém ért Névtelen, mindjárt leszúrt, hogy ha le szeretnék ülni, máskor mondjam, mert átadja a helyét. Ezen úgy meglepődtem, mivel régen nem tett semmilyen hasonló ajánlatot sem. =D Aztán elment az automatához kávézni, két barátja meg kint várta. Gondoltam, megkérdem tőle, hogy várjak-e rá, vagy felesleges, induljak el nélküle. Mondja, hogy szerinte villamossal mennek, erre megkérdeztem tőle félig haragos, félig gúnyos hangon, hogy tudja-e, hogy csak miatta jöttem ezzel. Erre valami nem várt dolog történt. Megölelt. De nem akárhogy. Olyan hirtelen, erősen, szorosan, biztonságosan, bensőségesen, bocsánatkérőn, de tűzzel tele. Csak áltam ott lányos zavaromban, öleltem őt, zavartan kuncogtam és nem tudtam hova tenni ezt. Éreztem, hogy el kell engedjük egymást, mert valaki be fog jönni, vagy történni fog valami. Az automata nem adott neki kávét, nem volt pohár, s ő előtte egybe százast dobott be. Mikor visszakérte a pénzét, tíz darab 10 Ft-ost dobott ki neki a gép. Úgy kiröhögtük. Végül négyesbe mentünk a suliba. Az se volt semmi. Elkoboztam a cigijét, mire csikizős háború alakult ki köztünk. A srác, aki velünk volt, azt hiszi, mi járunk. XD Sőt... elég sokan hiszik azt a sulimból is. XD Voltak ilyen félreérthető jelenetek, mint mikor a hat-hét réteg ruha alatt nem éreztem, ahogy csikizett, erre feltűrte a pulcsim. XD Azon így mindannyian lestünk egy sort. XD Belekóstoltam a kávéjába, felkevertem neki a cukrot, mert ez a marha úgy itta, hogy az alján lifegett a kockacukor. XD Ja, meg rá akart megint gyújtani, s mikor mondtam, hogy jó, akkor én pá, kivette a szájából és kérlelően nézett, hogy ne menjek. =D Tiszta cuki volt, úgyhogy maradtam még. =D Lent álltunk, dumáltunk, aztán mikor elköszönni gondoltam, megállított. Nem értettem, miért, erre lassan felém hajolt, a tőle távolabbi arcomhoz bújt, majd adott rá egy puszit, majd a másikra még egyet. Akkor esett le, hogy ez amolyan köszönéspuszi, amit én nem szoktam osztogatni, mert bandás szarnak találok. De ez... más volt. Nem három, hanem csak kettő és olyan lassú, óvatos és bensőséges. Lehetséges, hogy én értem félre őt, de nem tudom. Majd várok, hogy mi lesz. =D

Holnap pedig a bátyám visz suliba. Annyira jó lesz! =D Már irtózatosan várom. =D Régen láttam és most ráfér egy kis vigyorgás, hülyeség, meg persze a piszkálásom. =D 

Címkék: Elbeszélés
1 komment
süti beállítások módosítása