Ühm… sok minden történt. Új címem van ugye… =S Üdv mindenkinek, aki megtalált még így is. Remélem, nem vesznek el a látogatóim ez miatt.
Úgy döntöttem, nem mesélem el, miért jutottam ide. Annyi, hogy nekem nincs Bátyám. És ahogy fest, nem is lesz többé. Röviden ennyi a történet.
Találkoztam ma egy kedves jó barátommal, Gyufával. =D Elfelejtettem, hogy megbeszéltük volna a mai napot, szóval nekem teljes meglepi volt, hogy a sulim előtt várt. XD Kaptam tőle egy jó könyvet is. Márai Sándor: Füves könyv. Nagyon tetszik. Még nem olvastam belőle sokat, de ameddig eljutottam, az kafis. =D Beültünk palacsintázni. Benyomtam egy hawaiit és egy sonkás-gombásat. Hmm… lecka. =D
Tegnap volt itt Párocskám… =D Szegénykém… nagyon szívott velem… hozott nekem ajándékot is, én meg kidőltem két órára aludni. XD Tudom, én hálátlan. De aztán felpróbáltam az új szerzeményt, ami nem mást, mint egy Hongkongból származó, fehér, szatén felső. =D Körbeugráltam benne a házat. Megmutiztam anyunak, majd bekopogtam öcsémhez is, hogy simogassa meg a hasam, mert olyan jó fogása van úgy az anyagnak. XD Nem nézett ám nagyon hülyének, ááá. =D De azért megsimizte kicsit a pocim. Tiszta muris volt. XD
Suli rémes. Rájöttem, nem csak az a bajom, hogy csak Oroszlán a bajtárs ott, hanem az is, hogy néha igencsak szánom a többieket. Nem mondom, hogy én mintapéldány vagyok, de amit művelnek, az felháborít. Ma is három órát aludtam inkább. Gazdin pedig beadtam egy teljesen üres dolgozatot. A tanárnő ki is akadt rám. És gyanítom, az első adandó alkalommal elkapja ezért még a grabancom. Érettségi tárgy és… pfh… épp belekerült az érdektelenségi hullámomba. Ennyi.