Az utóbbi időben újra változott a szerepkör itt, bár ez nem jelenti, hogy a régi banda a feledésbe merült. Egész egyszerűen arról van szó, hogy most az itthonnal kell törődnöm.

Fordult a kocka, anyu hazaköltözött! =D Fogta magát, és jött. Nem kérdezett, csak nekem mondta, hogy készül vissza, apunak nem. Elég sokat izgultam miatta. Előtte Farkasomnál voltam, full happy volt minden, ez viszont elszomorított, mert bajt éreztem. Elbőgtem magam kicsit, hogy mikor lesz nekem végre normális családom, mikor lehet már végre béke és szeretet.

Belegondolva nagy mákom van Mesemondóval. Ha ő nem lenne, valószínűleg feladtam volna. Vagy legalábbis fele ennyi erőm nem lenne.

Anyu írt naplót, vagy élettörténetet, nevezzük, ahogy akarjuk. Abban számot vet mindenről, s ezt ma odaadta nekem. Esti olvasnivalónak szánom. Kíváncsi vagyok, de valahol félek is tőle. De annak örülök, hogy volt cigány-kártyavetőnőnél. Igazolta, amit én állítottam, miszerint apu egy önkereső magánúton jár. Augusztusra ígérkezik a fordulópont, addig nagyon sok szar jön még, sokat fogunk sírni, sokat fogunk szenvedni. De össze kell kapaszkodnunk anyuval. Mint mondta a nő, médium vagyok és a család tagjai közti kapocs – amiknek a gondolatával igazából még barátkozom. Nem mondanám, hogy teljesen új dolog ez számomra, csak váratlanul ért. Amikor meghallottam, boldogságbóli sírás jött rám. Simítás volt a lelkecskémnek.

Jó érzés látni az alagút végén a fényt. A megjósolt események kissé… érdekesek. Kíváncsi vagyok, mit tartogat még a jövő. Az pláne érdekes, hogy mit álmodtam és mi jött ma szóba.

Beszéltem ma Lokyval is. Biztosan jó volt valamire a beszélgetésünk, de egyelőre nem tudom, mire. Úgy éreztem, nem jutottunk sehova, csak lefárasztottam. =S Azért remélem, húsvéttájt tudunk majd találkozni. Hiányzik a srác, érdekelne, most milyen. =D Akárhányszor találkoztam vele, mindig új élményt tartogatott, láttam már szeppent fiúcskaként, aztán játékos kamaszként… =D Hm… várom! =D Egyet sajnálok azért a mai értekezés kapcsán: róla nem esett szó, nem mesélt magáról igazából semmit. Elárasztottam a SzeretetKönyv részleteivel, amit önmagában és részben nekem csakazértis alapon elkezdett megcáfolni. ^^ Az én hitem viszont még mindig az, Müller Péter egy olyan ember, akinek a szavaira szükség van. =D

Sikerült elkapnom Ikertesóm is végre! Ajj istenem! Annyira örültem neki. =D Ilyenkor mindig extázisba kerülök. XD XD XD Van pasija a drágának. =D Párom szerint féltékeny pillantást váltottam magamban a dologgal. XD Ihletet is adott a zöldszemű szörny kifejezéssel. =D Azért megnyugtatok mindenkit, örülök a ténynek, van pasija. =D Aranyos srácnak tűnik, ráadásul pont akkor született mint én. XD Meg is lett a beszólás arra, amit valamelyik barát mondott, hogy Ikremnek egy rákkal kell leélnie az életét: akkor veszünk ikerházat?. =D Persze, hogy igen volt a válasz, s meg is egyeztünk, hogy a srácok végzik a munkát, mi meg éljük szépecskén boldogocskán az életünket. XD =D XD =D Nem vagyunk ám gonoszok, vagy feministák, ááá. XD

Na most kb ennyi. =D

Elég ritkásan írok. Ez sok okért van, többek közt azért, mert előérettségit csináltatnak velünk, s sokszor vagyok Mesemondómmal.

A hétfői töri szóbelin úgy éreztem, nem lett túl jó a feleletem. Egy olyan tételt húztam, amit át sem olvastam. Reformkor, Széchenyi. Szerencsére a négy forrás, a térkép és a Mária Terézia és II. József idejét való rendes(ebb) megtanulás sokat segített a problémámon. Kiderült aztán, hogy hármas lett. Az kifejezetten jó. A tanulságot így is leszűrtem, még többet kell tanulni, ha eredményt akarok elérni, méghozzá jó eredményt. ^^;; Megvolt szerdán az írásbeli is, utána két gyilkos tesióra, majd Nightwish koncert Mesemondóval, Gyufával és két állati fazon barátjával. =D Mondanom sem kell, baromi későn értünk haza, illetve Mesemondóm nagyszüleiékhez, nagyon kitomboltuk magunkat, szóval ma nem voltam suliba, hogy pihenjek.

Egyébként is a végkimerülés szélén álltam úgy kábé.
Kedden jött le Farkasom, s voltunk anyuval közösen meditálni. Nagyon jó volt, tetszett. Anya szegény úgy kezdte, hogy fullosan kiborult. Aztán szerencsére elég jól megnyugodott. De okozott néhány nehéz pillanatot. Ilyenkor eléggé rossz, mert sok energiámat vetem be, hogy segítsek neki. És a legrosszabb, hogy csak kis időre elég minden. Kissé gyártja magának a fájdalmat, a negatív dolgokat, de inkább azért, mert nagy a baj.
A meditálást először azzal töltöttem, hogy a tőle elszívott fájdalmat kiengedjem. Jelenleg még nem tudom energizálni. Aztán utána elutaztam lélekben két szép helyre, majd a boldog semmibe. Legközelebb is szeretnék menni erre a foglalkozásra, mert jót tesz.

Az itthoni helyzet elég érdekes. Apu csendes, általában inkább a mindennapokról beszélünk. Néha úgy érzem, a terveit is kéne kérdeznem, ez Sensei tanácsa és anya kérése is egyben, de az időt nem gondolom alkalmasnak, mikor munka után bedől a tévé elé. Tudom, hogy ilyenkor senki sem olyan aktív kommunikáció terén, apu meg aztán pláne. Öcsém aranyos, hallgatag, ritkán kérdez, de akkor jól eldumálunk. Mindkettőjüknél kell egy hangulat, amikor lehet velük beszélgetni.

Ma volt itthon anya. Egyre több cuccot visz át a mamához, míg apu egyre inkább úgy mutatja magát, hogy köztük már nem lesz apa-anya kapcsolat. =S Anyu nagyon ki van bukva. Szóval bődült nehéz ez az évem. Ahhoz képest viszont jól vagyok, és jól teljesítek. =)

Várom már amúgy a felvételit, a nyarat, a következő őszt. Meg hogy mit hoz az élet. Fura mód tervezgetem például a házamat is. XD Szal elvagyok azért… =D