Rá vagyok kattanva (nagyon) a HSM3 magyar duettjére, Széles Izabella és Dósa Mátyás – Itt és most című dalára már napok óta. ^^ Nem tudom nem hallgatni. Volt közben egy kis Foo Fighters – The Pretender megszállás is, de inkább az Itt és most nyerő. ^^

Hol is kezdjem a blogolást? ^^;;
Ugye írtam előző postban, hogy Párocskám csak a gépébe van görnyedve… nos ennek az lett a vége, hogy vasárnap „reggel” némi előzmény után olyat sírtam neki, hogy csak na. Felkelt, leült gépezni. Én visszaaludtam, mert ihletett állapotom volt, s így végigjátszottam a dolgot. Mire felébredtem, már fél egy volt, vagy mennyi. Megbeszéltük, hogy reggelizünk és utána Narutot nézünk. Kimentem a konyhába, veszem le a fahéjas gabonapelyhet, már este rákészültem, hogy azt fogok enni, erre üres. Na ott elszakadt az ékszíj, kikaptam a zacskót belőle, összegyűrtem, bele a szemetesbe. Kiettem azt a kemény három szemet, ami a dobozban volt, majd tombolva lehajítottam a pincébe a papírt. Ezután apu megkérdezte, miért van az asztalon valami szendvics, de úgy telibe becsomagolva, zacskózva, ahogy küldték. Szívecske elhozta a Nagyijától, majd kitette a konyhaasztalra. Mondtam neki, hogy nem lett kidobva, megnéztem, pont egy megrágott darabot fogtam ki, mérgemben belevágtam a szemétbe mindet. Már nincs kutyánk, szal nem kell őrizgetni a maradékot… akkor miért nem lehet kidobni?! Fúh, ezután félreöntöttem a gabonapelyhet (csokisat), törölhettem le morzsástól a kredencet. Már kellően fel volt pumpálva az agyam, mikor megyek be a szobába, Szívecske még mindig mozdulatlanul a gépébe görnyedve… Kérdeztem, hogy nem nézünk-e Narutot, erre: „Mindjárt”. Eldurrant az agyam. Minden előtt és minden után a gépezés volt az első és az utolsó dolog, amit csinált. Tudom, hogy kocka, tudom, hogy én is… de a rohadt életbe, akkor már második napja nem volt bekapcsolva a gépem és csak Mantrázni kértem el az övét! Azt mondtam neki, mivel a mindjárt az nála 5-30 perc átlagban, hogy akkor hagyjuk az egészet, ne is nézzünk semmit és hagyjon engem is békén. Mindjárt felugrott a gépétől. XD Jó, én voltam a hülye. WoWozni akartam vele délután, ezért megkérdeztem, hogy nem teszi-e fel a LK-t, amiről kiderült, hogy nem is az a változat, ami nekünk kell, szal kellett keresnie egy olyan változatot és kezdhette előről a letöltést. Mire visszajött reggelivel a kezében, addigra én belapátoltam a gabonapelyhem. XD Amint visszaült a géphez, s kérdezte, hogy nézünk akkor Narutot, nemet mondtam és kirohantam. Letettem a konyhában a tányért, azzal beültem a fürdőbe sírni. Kiborultam, de nem értettem, miért. Én is rendetlen vagyok, a mindjárt nekem is általában több percet jelent, meg ilyesmi. Mondtam is Őrzőmnek, hogy fogalmam sincs, mi bajom. Aztán kis idő múlva utánam jött Párom és akkor kiböktem hirtelen, hogy nem tudom… csak nagyon fáj… Nagyon fáj, hogy örökké gépezik, hogy második vagyok mellette, hogy minden előtt és minden után ez az első és ez az utolsó. Példát is hoztam neki, mondtam, hogy nem haragszom, nem dühít, nem csinál mást, mint őrülten fáj. Azt mondta, hogy ő összetörné a gépét, csak ne higgyem, hogy második vagyok mellette, mert én fontosabb vagyok, stb. Mondtam neki, hogy nem kell összetörnie, csak ne nyúljon hozzá, ha itt van. Én sem nyúlok az enyémhez, mert vele akarok lenni. Miután ölelgettük egymást, megbeszéltük, nem nyúlt további ittléte alatt a géphez. Ha Narutoztunk, én kezeltem az egeret. XD

Pénteken egyébként Oroszlánnal és Szívecskével közösen vásároltunk. Legfőképp női cuccokat vettünk, fehérneműt, hajsütőt, Oroszlánnak csízmát… ^^ Tök jó volt. Háromtól fél nyolcig tartott a dolog. XD Ott is volt incidens Párommal. XD Kérdezte, hogy mit vegyen magának enni. Mondom, nekem mindegy, úgyis te fogsz enni. Tudtam, hogy kínait fog venni, s örültem is neki, mert szeretem a kínai kaját. Vett tésztát, vékonyat, amiben babcsíra is van, s hozzá „szecsuáni” csirkét, ami méreg erős volt. Na most én mindig belekontárkodom a kajájába, szeretek vele enni, szeretem a körülöttem lévő férfiaktól elszedni a kajájukat (apu, Bátyám, Shiro, Párom, … kimég? Tőlük mindenképp!), szal belekóstoltam. Aha… azt hittem kábé két falat után, hogy megfulladok. XD Elkezdtem köszörülni a torkom, Párom meg kérdezte, hogy mi van, stb., amin úgy felhúztam magam, mert úgy éreztem, hogy piszkál, mikor tudja, hogy nem szeretem és nem is bírom az erőset, csípőset, hogy nagyon. Sírás lett a dologból. De igazából nem ez miatt, csak ez hozta ki. Szegénykéim… Oroszlán próbált megvigasztalni, de csak elbőgtem neki a vállán magam. XD Aztán jobb lett. ^^

Szombaton szobát takarítottam, patkányokat helyeztem át, ilyesmi. =D Délután jött Oroszlán, elkezdtük kidolgozni a vállgazd házink. ^^ Szívecske segített… hát, akkor is felhúztam magam. XD Úgy magyarázott, hogy nem tudtam leírni, meg néha nem értettem, mi van. Logisztika fogalmaként ezt mondta: „információba integrált anyagáramlás”. Hát köszi, nekem ez a három szó rohadtul nem mondott semmit. XD Oroszlánnak amúgy tetszettek a patikáink. =D Azt mondta, nem gondolta volna, hogy ilyen cukik, arik. =D

Hétfőn pedig megyünk Oroszlánnal suliba, benyitunk a terembe, üresség. Hűha, hol vannak ezek? Nézzük meg a táblánkat. Üzenet: 12-én a vállgazd elmarad. Csak arra az egy órára mentünk be. XD De idegesek lettünk. Aztán beinvitáltam őt a Dp-be. Láttam olllyan ééédes patkáányt! =D Olyan volt, mint Prücsök, csak nem sötétvadas, hanem világosbarna színű kapucnija és foltjai voltak. =*___*= Nagyon odavoltam érte, és ha jól láttam, leányka volt a drága. Gondolkodtam, hogy megvegyem-e, de Oroszlán lebeszélt, meg én most egy rexre hajtok. =D Szívecskének is mikor meséltem a kis édest, ezt kérdezte: „Ugye nem vetted meg?”. XD
Jah. Volt ott pár höri, úgy négy-öt. Az egyik szült épp, de úgy, hogy az alomban az egyik már el volt szórva és valszeg halott volt, egy másik pedig a sarokban nyűglődött, senki se törődött vele. =S Szóltam az eladónak, mondta, hogy tud róla, de nem tud semmit se tenni. =S Bakker… olyan mérges voltam. El kellett volna különíteni a vemhes anyát! Volt ott nézőként egy kínai nő is, aranyos volt. ^^ Rámutatott a pici rózsaszín vakarcsra, majd: „Baba.”, és rám mosolygott. =D

Közgéből le lettem zárva. Felszólít a tanár, mondom, hogy jelen vagyok, erre: „Ötös.”. Olyat röhögtem. Jegyem se volt. XD Gondolom, írt. XD Vállgazd tanárnő is: „2, 2, 5, 5… én erre egy négyest adok.”, mire a közgé tanár les: „Az ott nem…?”, vállgazd tanárnő közbevág: „Én ott egy négyest és egy ötöst látok.”. Nem fetrengtünk a röhögéstől, áh, kicsit se. XD A másik beszólásuk se volt semmi. =D Vállgazd tanárnő: „XY (lánynév), én négyest adok magának, ha megesküszik, hogy következő félévben…”, lapoz egyet, majd a mellette ülő közgé tanár: „Már ne esküdjön, beírták a négyesét.”. Kééééész. XD XD XD Jah, meg a harmadik, amin röhögtem. Nagyban olvasok vagy alszok, mikor egyszer csak a vállgazd tanárnő felkiált: „Ki ez az idióta?!”, s közben a naplóba mered nagy szemekkel. XD Mindenki néz rá, mire int, s mondja, hogy nem hallottunk semmit. XD Volt ám röhögés. Egyébként egy kollégájára mondta, akinek be volt írva a tárgya, erre aláírta újra ugyanazt. XD Meg beírt egy olyat naplóba, hogy xz anyagot vették, meg egy kicsit mást is. XD No comment…

A durva egyébként, hogy tetszik az egyik osztálytársam. Már év eleje óta tetszik, de mostanra olyan mértékig jutott a dolog, hogy ha meglátom, elvigyorodom, izgatott leszek és még el is vörösödöm utána. Mindig a szemembe néz, sokszor mosolyog, és mindig köszönünk egymásnak. Múlt csütin például én maradtam bent egyedül a teremben, visszanézett és mosolyogva köszönt el. Apám, de kész lettem…! XD Na most ez már csak azért is gáz, mert Párom van, és na… érted. XD Azt mondtam, majd lesz valami és kész. =D Ennyi.

Ma pedig nem mentünk suliba. Már tegnap is koripálya volt a város, egy hölgynek segítettem is eljutni a következő sarokig, mert annyira csúszott a cipője, hogy nem tudott mást tenni, mint toporogni egy ház tövében. Úgy kapaszkodott belém, mint egy sas, annyira félt, hogy elvágódik. Naná, hogy én is akkor kezdtem csúszkálni kicsit. XD De mondtam neki, hogy nem fogok elesni, bízhat bennem, tudom, hogy állhatok meg a lábamon. XD Oroszlán hívott ma reggel, hogy anyuja elesett, nem nagyon járnak a buszok, de egyébként se engedi el a lánykáját suliba, szal nem megy. Oké, mondom, akkor van egy plusz napunk pihenni. =D

Röviden ennyi. ^^
A blogol.hu pedig bekaphatja azt, amim nincs. Próbáltam kommentálni, erre duplán küldte el. Próbáltam másnak is, erre nem is küldte el, hanem azt írta ki angolul (persze, hogy máshogy?!), hogy próbálkozzak később. Olyat anyáztam. Kávénak már mióta próbálok kommentet írni, de nem megy… =S Na mindegy. Majd kijátszom én. =D

Jah! S a nagy szó! =D Tegnap végre tudtam BESZÉLGETNI Shiroval! =D Fél... tíztől egészen éjfélig. XD Jó volt. Hiányzik a dögje, mondtam is neki erre: "Szokásos becenevem tőle... ittál? (nem) szívtál? (nem. kellett volna?) dehogy!" =D Szal... <3